Ugray Tamás: Vadászat mindörökké

Ugray Tamás évtizedek óta a barátom. Nevét a legtöbb magyar vadász és szinte minden vadászkönyv-olvasó ismeri. Vadászként imponáló teljesítményt nyújtott, könyvei keresett és sikeres szerzővé tették. A hegyi vadászatok talán első magyarországi népszerűsítője, így múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy hazánk a legsikeresebb hegyi vadász nemzetek közé tartozik. Fiatalabb korában nem csak résztvevője, de alakítója is volt a kanadai vadászatnak és részt vesz a hazai vadászati közéletben is.

A fenti tiszteletre méltó teljesítmények azonban önmagukban nem feltétlenül lennének elegendőek ahhoz, hogy érdemes legyen megvásárolni és elolvasni Ugray legújabb könyvét. Nyomósabb ok, hogy a könyv szórakoztató, érdekes és tanulságos.

Ugray ismeri és szereti a természetet és az állatvilágot, nagy vadászati tapasztalatokkal rendelkezik és emellett elméletileg is jól képzett. Általában önállóan vadászik, de ahol kötelező a helyi szakszemélyzet kísérete, ott is aktív résztvevője a vadászat folyamata kialakításának. Így nem csak arról ír, hogy mi történt, hanem arról is, milyen megfontolások alapján választotta az adott fegyvert, lőszert, vadászati módot. Így az olvasó nem „csak” szórakozik, hanem megismeri az adott terület, vadállat vadászatát is.  Külön érdekesség, hogy bevezet a lovas falkavadászat zárt és kevesek által ismert világába. De ebben a könyvben nem csak egzotikus és olykor veszélyes vadak elejtéséről olvashatunk, hanem a vadászember számára sosem unalmas vadász-hétköznapokról, lesépítésről, útjavításról is.

Bár Ugray Tamás 65 éve elhagyni kényszerült Magyarországot, könyveit maga írja. Némely mondata talán nem gördül olyan simán, mint ha szakember írta volna helyette, de pont ettől hiteles. Sajátos stílusát bölcsesség, finom humor és mély emberség hatja át. Beszámolói nem saját nagyságát hirdetni hivatott öntömjénező sikertörténetek. Őszintén ír kudarcairól, tépelődéseiről is. Ugray nem saját teljesítményének akar emléket állítani, hanem szórakoztatni, tanítani, gondolkodásra késztetni szeretne. Nem csak vadásztörténeteket ismerünk meg, hanem azt is, mit gondol, érez a szerző a vadászat örök, de örökké változó világáról, a vadászat helyszínéről, az emberekről.  Véleménye sokszor szubjektív, de mindig őszinte. Aki nem mindenben ért egyet vele, azt is töprengésre, mérlegelésre készteti. Könyve folyóra emlékezet, néha elkanyarodik a legrövidebb úttól, de mindig visszatér a tenger felé vezető irányba. A legújabb trendeknél lassabb, de talán mélyebb is.

Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szeretik a vadászatot, akik olykor szívesen elgondolkodnak a vadászat kisebb-nagyobb kérdésein.

Halmágyi Takács István