dr. Faragó István: Az emlékek erdejében

Az ember lelkében idővel mind fontosabbá válnak az emlékek, amelyek egyre szaporodnak, miközben álmaink már alig-alig maradnak. Nem szomorú dolog ez, hanem inkább természetes. Így sokasodnak azok a régi pagonyok, amelyekben ifjúsága virágában járt és szerzett felejthetetlen élményeket. A szerző, Faragó István – lapunk jogi rovatának vezetője – ezúttal azokból az emlékekből válogatott egy csokorra valót, melyek eleddig a szíve mélyén lakoztak. Most viszont közreadja őket – mindnyájunk örömére. Ezek a történetek kivétel nélkül vadászathoz kötődnek, habár nem mindegyikben szól a puska. Az író a témát ezekben az elbeszélésekben, tárcákban sokkal inkább érzelmi húrokat pengetve járja körül: a vadászat lelki oldalát jeleníti meg. A vadonatúj kötetben olyan karakterek tűnnek fel, amilyenekkel mi magunk is mindennap találkozhatunk, s olvasás közben olyan szituációkat „élhetünk át”, melyek esetleg már velünk is előfordultak. Csakhogy – és ez a könyv igazi értéke – mindezt egy rendkívül érzékenylelkületű, a szépségre fogékony, szentimentális, megszállott és elhivatott vadászember szemszögéből ismerjük meg. Ez a sajátos aspektus rávilágít néhány különös – manapság sajnos lényegétvesztett – attitűdre, melyek sokszor eltörpülnek a zsákmányszerzés ösztönszerű kényszere mellett. Mire gondolok, melyek ezek? A barátság, az őszinteség, az alázat… Mielőtt azonban bárki azt hinné, hogy ez egy melankolikus eszmefuttatás-gyűjtemény, megnyugtatom a kétkedőket: érdekes és izgalmas sztorikkal gazdagon telitűzdelt, igazi vadászkönyvről van szó, mely a stílusát tekintve gördülékeny, néhol humoros, néhol könnyfakasztó momentumokat is tartalmaz… Wallendums Péter