Bozóki László: Szarvasok

SZÁMADÁS:

Eddigi életem, amely eddig 76 évet ölelt fel, úgy nagyjából 27.740 hajnalból, napból, estéből, és éjszakából tevődött össze, és ennek legalább a felét, de jóllehet, hogy sokkal többet vadászattal töltöttem ki. Főleg ma gondolom ezt így, mivel vadászéletem háromnegyedében „vadászati nagymágnás” voltam, hihetetlen mennyiségű vadászati lehetőséggel! Ma pedig, életem alkonyán, amikor még szívesen járnám a környező somogyi erdőket, egy „vadászati nincstelen” vagyok, vadászterület nélkül! Nem olyan nagy baj ez, mondhatnánk, mivel sokat vadásztam életemen át! (De nem eleget!)

   Így utólag kérdezve magamtól, hogy ezeknek az elmúlt éveknek a kezdete, vagy a vége tetszett-e jobban? Válaszom egyértelmű: Az ifjúságom, a vadászéveim kezdete sokkal, de sokkal jobban tetszett! Mert minden nap új és szép volt. Reményteljes, izgalmas várakozással, új élményekkel, nagy – nagy tudásvággyal indultam minden napnak, és ezért mély nyomokat hagyott bennem minden nap élménye. Azt a szót, hogy „alázat” a vadászat iránt, nem szívesen írom le, mert ezt a szót, hogy „alázat” egy vidéki, vagy inkább falusi ember egészen máshogy értelmez, és inkább a templomban érez ilyet, ha érez. Ezt a szót csak a városban lakók használják, mert a vidéki ember nem „alázattal” van a természet iránt, mert ő ismeri, és tudja, hogy a természet az kemény, de igazságos, és a gyengéket nem hagyja életben! Mert a TERMÉSZET előtt nem megalázkodnia kell, hanem megismerni, tisztelni, szeretni, és főleg elfogadni olyannak, amilyen! Tudni kell vele együtt élni, tudni kell, bele kell illeszkedni, belesimulni, észrevétlenül, és csak annyit szabad tőle elvenni, hogy ne károsodjon.

   Ezzel együtt sikerült elejtenem egypár szarvasbikát is! Valószínűleg többet, mint sok mai vadász egész életében látni fog kint az erdőkben, mezőkön. És amelyeket sikerült elejtenem, azokra emlékszem, mindre és egyenként, ha nem is a 38. vagy 64. sorszáma szerint! Mert vannak ilyen „vadászok” is, akik csak így tartják nyilván a vadászati eredményeiket!

Szép életem volt! Eseményekben gazdag és mozgalmas, sohasem unatkoztam! Kitöltötte az életemet, és megelégedetté tett a vadászat. Mondtam is sokszor, hogy sokkal több volt a szerencsém, mint az eszem! Ezt be kell ismernem! Kitöltötte az életemet az erdő, lelkemet a vadászat… szobámat a trófeák és a könyvek! (Azért 65 év alatt, összejött egy s’ más!) Ezért valahogy elég is volt! Mindez megelégedetté tett, mert sokkal többet értem el, mint amennyiről valaha is álmodtam! Köszönöm a tiszteletteljes kegyeit a SORSNAK, s valahogy így a kör teljes lett, amely lassan bezárul… Ezért a számomra a TERMÉSZET, és a VADÁSZAT, mint ahogy Fekete István találóan megfogalmazta: „Sokkal többet adott, mint ígért!” Hála, és köszönet érte!

Balatonföldvár, 2022. március 20. Szalonkák hava.

                                                                                                               Bozóki László