Ambrózy Árpád: Földön gyors nyíl, égen sólyom

"Régóta vágytam arra, hogy kezemben tarthassam Ambrózy Árpád újabb írását. Mindig nagy élvezettel olvastam tanulságos vadászírásait, különösen a vadászíjászattal foglalkozó élményeit szerettem.

A vadászkönyvek kamaszkoromban fordították érdeklődésemet ebbe az irányba. Tizenévesen faltam Széchenyi Zsigmond, Fekete István, Maderspach Viktor, Studinka István és Kittenberger Kálmán könyveit, beleképzelve magam az általuk leírt eseményekbe. Különösen közel állt hozzám Széchenyi "Ahogy elkezdődött ...", gyermek és ifjúkorát feldolgozó írásai, amibe könnyen beleélhettem, belehelyettesíthettem magam is, édesapám Slavia légpuskáját szorgalmasan forgatva, nagy becsben tartva és ápolva.

A nyolcvanas évek végén kezdtem az íjászattal behatóbban foglalkozni, keresve a meglehetősen kevés, magyarnyelvű szakirodalmat az íjászatról és  különösen a vadászíjászatról. A Nimród vadászújság lapjain találkoztam a szerző " Tavaszi vizeken" című, a bodrogközi pézsmavadászatról szóló írásával, ami igen kedvemre való volt. Néhány hónappal később, '92 augusztusában a Magyar Terep és Vadászíjász Egyesület és a Magyar Íjász Szövetség az első Terepsíjász Országos Bajnokságot készült megrendezni a Szentjakabi Vadászház környezetében. Pályaépítő segítőként irányítottak Árpádhoz, aki a ház mögött barkácsolt valamit kenuja mellett. Nagyot dobbant a szívem ráismerve a Nimród hasábjainak főszereplőjére.

Később kiderült, hogy ez a találkozó meghatározó volt. Árpáddal együtt vadászva ejthettem el első mezei nyulamat, vaddisznómat, rókámat, örvös galambot, őzbakomat, borzomat, muflonomat..., történeteit és tapasztalatait hallgatva szívhattam magamba a vadászíjászat csínját-bínját, válhattam én is vadászíjásszá. Több mint három évtizede tanítóm, mentorom és, ami ennél is fontosabb: barátom.

A könyvből megismerhetjük életpályája ívét, a gyermekkor kezdeti, bár rendkívül szisztematikus próbálkozásait, kísérleteit, a solymásszá és hivatásos vadásszá válás rögös útját, az elöltöltő fegyverek és a vadászíj szakszerű használatát. Melegséggel tölti el az ember szívét szép vadászmadaraink és kedves vadászkutyáink megismerése. A vadászatok, mint ünnepnapok és az ünnepnapokhoz vezető szorgos hétköznapok leírásán keresztül megérthetjük motivációját és kitartó, minden akadályt legyőzni akaró állhatatosságát.

Élvezetes írásait időnként versek faragásával tesz még színesebbé, mintegy megvillantva költői vénáját is. Vadászkalandjai révén gondolatban bebarangolhatjuk vele a Kárpát-medence tájait, bepillantást nyerhetünk az adott terület földrajzi, történelmi és kulturális hátterébe is. A mű végére megismerhetjük nemcsak több mint 60 évet felölelő munkásságát, de a magyarság iránt érzett olthatatlan lángoló érzelmeit és hitvallását is."

Bánszki Gábor