"...Területes vadász főmérnök koromban lettem. Próbálkoztam korábban is, de kinevettek, így jó pár évig csak horgászatra futotta. Akkoriban ez nem ment másként. A vadászatban végül igaz barátokra és igaz ellenségekre tettem szert, akárcsak az élet más területein. Panaszra nincs okom. A Bükk, bár eleinte idegenkedve néztem a zalai dombokhoz képest zord tájait, befogadott, elfogadott.
Aztán, ahogy Fekete István írta: "elment tőlem az erdő..."
Írni középiskolai magyartanárom biztatására kezdtem. Írtam verseket, novellákat, újságcikkeket, szakkönyvet, regényt, és nézzék el nekem, még egy rossz krimit is.
E mostani kötetemben nem idealizálom a vadászatot, hanem úgy írom le, ahogy megéltem. Lesznek, akiknek ez tetszik majd, és lesznek olyanok is, akiknek nem. Ezt vállalom, teszem ezt azért, mert tudom, hogy megfelelés kényszerrel nem lehet jó könyvet írni.
