Szabó József: Hazafelé

Szabó József neve nem cseng ismeretlenül a kortárs vadászirodalmat kedvelők fülében, hiszen számos kötetben bizonyította már: a Bársony István-i és a Fekete István-i természetábrázoló hagyományok méltó örököse. Lirizált prózájában kiemelt szerepet kap a megfigyelés, a vadat és az erdőt jól ismerő vadászember számára legalább annyira fontos az erdőzúgás, mint a vadűzés. Legújabb kötetében tágítja az epikus kereteket, és egy különleges hangulatú regénnyel jelentkezik. Művében a főszereplő látszólag Mihály, valójában a történelem, mely a fiatalembert Felvidékről az anyaországba kényszeríti, és a véletlen, mely őt az író jól ismert és szeretettel ábrázolt szülőföldi közegébe, Rédére, az Esterházy-birtokra sodorja. A szerzőhöz méltó módon főszerepet kap a természet és a vadászat is, az illegális „vadkárelhárítás”-tól egészen Horthy főúri vadászatáig, miközben Mihály egyre több tud meg erdőről és vadról, és a természet titkaira rácsodálkozva egyre jobban megismeri emberi környezetét és önmagát is. Miközben az 1938 és 1945 között játszódó cselekmény hátterében tombol a történelem, az emberi előtérben ott vibrálnak a barátság, a szerelem, a becsület és a honvágy konfliktusai. Az archív fotókkal és Valaczkai Erzsébet művészi rajzaival illusztrált kötetben az író elindul családi és nemzeti múltja, a régmúlt otthon erdőillatú tájai, vagyis: hazafelé.       

Kántor Péter