A Magyar Vadászkürt Egylet kottagyűjteménye.
"Amint tudjuk, az életben mindennek meg kell adni a módját, és ha valamire, ez a vadászatra különösen igaz. Az évszázados hagyományokon alapuló szertartásos külsőségek nélkül ugyanis az egész vadászat csupán egyszerű zsákmányszerzéssé silányulna. A háború után, a hazai vadászat újjászervezéseskor, a belső gondok és a "fogadókészség" hiánya miatt a külsőségekre vajmi keveset adtak.
Hosszú évtizedek teltek el, mire a vadászok mind a kulturált viselkedésben, mind a megjelenésben, a külsőségekben is egyre igényesebbé váltak. Még a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején - éppen a kulturált, vadászias megjelenés elterjesztésének jogos igényével - a lapban leadott színes felvételeknél külön ügyelnünk kellett arra, lehetőleg ne látszódjanak a munkásőrgatyás, svájci vagy piros jambósapkás vadászok. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, ilyen vagy hasonló csiricsári öltözékekben vadászaton ma már megjelenni nem ildomos. Általánossá vált az igényességre való törekvés, a vadászhagyományok, a külsőségek tisztelete. Hasonló folyamat játszódott le a vadászkürtökkel kapcsolatban is. Elsősorban a hozzánk látogató külföldi vadászok ragaszkodtak a vadászkürtöléshez, majd a hazai nagyvad-vadászok "krémjének" elismert véreb vezetőink kara szorgalmazta a kürtjelek használatát. Tették, tehették egyfelől a nemzetközi vérebversenyek gazdag tapasztalatai miatt, másfelől igényes szakmai kapcsolatrendszerük okán. Minden ellenkező híreszteléssel szemben ugyanis kellő akarattal, szorgalommal és támogatással a szép és jó dolgok is képesek széles körben elterjedni, ha mindannyian igazán úgy akarjuk. Erre a vadászkürtösöknél jobb példát nehezen tudnék mondani." Homonnay Zsombor
