Keszthelyi Jenő: Csontszilánkok

Nem vadászősök ivadéka vagyok, csak egy természetimádó átlag magyar. Amikor boldog békében élek az istenadta, zalai természeti környezetemmel, akkor vadászni megyek. Amikor megorrol rám a natura néhány szeszélyes istensége, mérgemben elbújok és leírom, ami nem tetszik, vagy szabadjára engedem édeni fantáziámat a vadászélet folyamának örvényeiben. Ha még ez sem nyugtat meg, akkor fél milliméter vastag faszeletkékből (furnérból) jeles vadászok és vadak portréját rakom össze. Csak arra vigyázok, hogy a vadnak emberszeme legyen és az emberek lássanak is, meg el ne vágjam a kezemet. Mégis előfordul: nem így alakul a kép. Akkor mérgemben vadászni megyek, s elölről kezdődik minden.