dr. Faragó István: Őszi csokor

Az író szeretett szülőföldjének, a Mátrának szentelte az újabb vadász novellás kötetét, hiszen igazán mindig ide húzta vissza a szíve. Egyfajta képzeletbeli csokorba szedi az élményeit. Hiszen, ahogyan fogalmaz a könyv címe, arra a régi szokására utal, hogy hajdanán Gyöngyösön lakva minden ősszel gyönyörű csokrokat kötött szeretteinek, de nem virágokból, hanem szebbnél-szebb, színes bogyós bokrok lemetszett ágaiból. Így becsempészve kicsit az őszi erdő, a szarvasbőgés, a fáradt októberi napsütés, és az édes som keserédes ízének hangulatát. Ez a néhány „gally” elmesélte és elmeséli, hogy merre járt az illető, mit érzett, mit gondolt közben, és természetesen azt is, hogy akinek ezt a bokrétát kötötte, az ott lakik a szíve közepében.