Bozóki László: Kafferbivalyok

"Ez a könyv jobbára a múltat idézi, és talán egy kicsit a jövőről is szól. Megpróbáltam leírni tapasztalataimat, élményeimet, amelyek a kafferbivalyokhoz és Afrikához kötnek. Ehhez hozzáadtam abból a fellelhető irodalomból és elbeszélésekből azt, amit fontosnak tartottam. Sajnos a legtöbbet tapasztaltak csak nagy nehezen-, vagy sohasem fogtak tollat. Ezért ez a gyűjtemény is hiányos, nem teljes. De azt hiszem, hogy az összegyűjtött írásokból és tapasztalatokból a jövendő bivalyvadász nyer annyi információt, hogy képet alkosson, és fogalma legyen, hogy milyen is a kafferbivalyra vadászni. Az, hogy ö már máshogyan fogja ezt a nagy kalandot meg- és átélni, mint mi, az biztos. Mert Afrikában mindig minden máshogyan történik, mint ahogy mi azt előre elképzeltük és szerettük volna! A kafferbivaly veszélyessége legendás, és nem is minden alap nélkül. Az öt veszélyes afrikai nagyvad közül évtizedek óta a bivalynak van a legtöbb áldozata. Ez részben abból adódik, hogy majd minden Afrikába igyekvő vadászik rá. Mivel manapság, ha valaki Afrikába készül, vagy csak Afrikáról ábrándozik, legfőbb kívánsága szinte mindig így fogalmazódik meg: „Egy kafferbikát mindenképpen szeretnék elejteni, a többi ráadás lesz!“ Az afrikai területek urbanizációja ellenére, vagy talán pont ez miatt, a kafferbivalyok száma ma már túltesz minden más veszélyes nagyvadfélén. A kafferbivalynak naponta szüksége van vízre, ezért a víz közeli területekre koncentrálódik a sok vad. Ezért aztán úgy érezzük, hogy több a bivaly, mint azelőtt, pedig csak a területek lettek kisebbek. Az orrszarvú a legtöbb afrikai országban már védett, és kihalófélben van a nagyfokú vadorzás miatt. Az elefánt és oroszlán vadászata olyan drága lett, hogy ezt csak kevesen tudják megengedni maguknak. De a bivalymániának nem csak anyagi okai vannak, mert az egyetlen, amelyik elejtésének az ára majd mindenki számára elérhető. Szerencsére nagy száma és szaporasága miatt nem kell attól félni, hogy a „kihalók“ vagy a veszélyeztetettek listájára kerül. Valószínű, hogy az öt afrikai veszélyes nagyvad közül a kafferbivaly marad majd az EGYETLEN, amelyre sokáig fogunk még vadászni! Viszont kafferbivalyra vadászni szerintem több mint „csak“vadászni. Sokunk számára ez az „igazi“, nagy vadászkaland, amelyet ma még elérhetünk, átélhetünk. Természetesen van, aki az elefántvadászatot tartja a „csúcsnak“! De az elefánt vadászata nem tudja mennyiségben azt adni, mint a bivaly vadászata, mert az elefánt egy hatalmas „egyéniség“ amely számomra megtiltja, hogy többet lőjek belőle! Elefántra éppúgy, mint oroszlánra, csak egyszer vadászik az ember, és egyet lő ma már életében. Mindez persze ízlés, és a pénztárca dolga. Bivalyra viszont tudnék minden nap vadászni, mert volt úgy, hogy éveken keresztül nem volt más vad számomra, csak a KAFFERBIVALY, amelyre minden nap vadászhattam! A legjobb havi „termésem“ öt bivaly volt, ebből négy bika és egy tehén. A többi hónapokban, átlagban 1 – 3 példányt tudtam elejteni. Ezen kívül számomra semmi más vad-, talán még csak a vaddisznóra való vadászat adja ízre azt, amit keresek és találok meg a vadászatban; mert mindkettő vadászata kitartást és kemény hozzáállást kíván, úgy fizikailag, mint mentálisan. A kafferbivaly vadászata természetesen nem csak lövésből áll. Annál sokkal többől! Tervezgetésből, készülődésből, fegyverek és a hozzá való lőszerek kiválogatásából, kipróbálásából. Utazásból, új emberek és tájak megismeréséből, vadászkalandokból és zsákmányolásból. Sajnos sokak számára a valódi természetben való élés nem sokat jelent, mert nem ismerik, és mivel nem ismerik, félnek tőle. Ezért nem is érzik otthon magukat benne. Pedig ahhoz, hogy jó bivalyvadászok legyünk, ugyan úgy, mint a vaddisznónál, ahhoz ott kell élnünk közöttük! Naponta kell járni utánuk, hogy megismerjük szokásaikat, életüket. Ha mindez sikerül, akkor leszünk igazán sikeresek, eredményesek. Egy afrikai vadászat után sokkal tapasztaltabbak, magabiztosabbak leszünk. Nem csak tájakat fedezünk fel, új embereket ismerünk meg, hanem saját magunkat is megismerjük, ezzel gyenge pontjainkat és erősségünket. Ez önbizalmat ad! A legszebb az egészben, hogy elértük azt, amiről álmodtunk. Sajnálom azokat a mai fiatalokat, akik a komputer vizuális szemfényvesztésében találják meg azt, amely „izgalmassá“ teszi unalmas életüket. Én 15 évesen olvastam azoknak a könyveit, akik 50 - 100 évvel előttem jártak Afrikában. Ez hozta magával, hogy nem akartam újból felfedezni a Világot, Afrikát, mert arról már lekéstem. De szerettem volna azt átélni, amiről annyit olvastam. Mindez sikerült is! Mivel nem az elmélet, hanem a gyakorlat embere vagyok, szeretnék a jövendő Afrika-vadászoknak inkább pár jó tanácsot adni és összefoglalni a saját-, és mások által gyűjtött hasznos tapasztalatokat ebben a könyvben, és ezt tovább adni. Ha minden jól sikerül, egy ilyen vadászutazás, amely egy kafferbikának szól, életre szóló vadászélmény lehet. Esetleg megajándékoz bennünket egy erős, táblásszarvú trófeával, amelyet vadászszobánk főhelyére akasztunk, és ha felnézünk rá, Afrika meleg üdvözlete köszön le ránk, amíg élünk." Bozóki László