Bársony István: Bársonyfülűek

A természetábrázolás mesterének kutya iránti szeretetéről szóló novellák, amelyek ebben a kötetben olvashatóak, híven tükrözik, hogy ez az érzés soha nem múlik el. Harminckilenc írás, vallomás arról, hogy nemcsak ez az okos, ragaszkodó, hűséges társ volt kísérője élete során, hanem a természet iránti tisztelet és a hűség is. Az egész könyv minden sora, gondolata megkapó és szívdobogtató. A naplementében mindenki gyönyörködik, de vajon kinek jutna eszébe így fogalmazni: „A nap nagy, piros korongja már olyan, mintha egy borvirágos arcú óriásnak, aki a tengerben fürdik, csak a feje volna kint a vízből…” A legjobb vadászok szerint mindazok a jellemzések, amit az állatok viselkedéséről megfogalmaz, helytállóak, élményszerűek és tanulságosak. Bársony István kutya iránt, azon túl az erdőhöz, mezőhöz, annak lakóihoz és nem utolsó sorban embertársaihoz, vadásztársaihoz érzett hűségéről szól ebben a kötetben minden írás. Szerető és szerethető szavak. Agár, kopó, tacskó, vizsla, puli, komondor... Róluk szól a Természet Tisztelete sorozat 2. könyve.